Szerző: Födő Tamás
Itt vagyok, itt vagyok! – kiabálja anyukájának a kisfiú magyarul. Ha Petikének hívnák, már most be is fejezhetném a sztorit, mert senkit nem érdekelne. De a neve Tetsumaru.
Egy rohangáló kisfiú, aki képtelen csendben maradni, átlagos jelenség egy vendégségben. Ha a kisfiú ráadásul energiabomba is, a hiperaktivitás tűnne kézenfekvő témának. De Tetsumaru azzal vonja magára mindenki figyelmét, hogy habár anyukája román, apukája japán, ő mégis magyarul tudakolja Katától, miért nem hozta kislányát a partira. Persze, miután Kata válaszolt, a kisfiú már Jorgoszon lóg, akitől angolul kérdezi, mi a neve. A csendes többség pedig tátott szájjal figyeli a jelenetet, majd azon kezd sóhajtozni, bárcsak mindenki ilyen természetességgel beszélne legalább egy idegen nyelvet.
– De jó lenne, ha Tetsumaru helyében lehetnék! – magyarázza Ema, az anyukája. Szerinte ugyanis kisfia nagyon szerencsés gyerek. Több nyelvben, több kultúrában fogja otthon érezni magát. Ráadásul sokkal nyitottabb lesz a világra.
Eközben bennem ott motoszkál a kisördög: valóban ennyire egyértelműen pozitív a kicsengése ennek a helyzetnek?
Talán Ági tudja
Megkerestem tehát Ágit, aki néhány éve települt ki férjével és három fiával Angliába. Gondoltam, neki már több tapasztalata van arról, hogyan alkalmazkodik a gyerek a többnyelvű környezethez.
– Lóci kisiskolás volt, amikor kimentünk. Már tudott írni, olvasni. Magyarul ő fejezi ki magát a legárnyaltabban. Angolul is hamar megtanult olvasni. Az angliai tanárnője szerint kiváló a helyesírása – kezdi a helyzet értékelését a háromgyerekes anyuka. A középső fiú viszont épp akkor ment volna iskolába, amikor kiköltöztünk. Matyi nagy dumagép volt az oviban. Amikor bekerült az angol iskolába, azzal szembesült, nincs többé középpontban. Szóval őt sokkal jobban megviselte a váltás. Peti, a legkisebb viszont csak másfél éves volt. Ő párhuzamosan tanulta a két nyelvet. Ezért ő kommunikál legkönnyebben magyarul és angolul.
Bár a szkeptikus kisördög még nyomokban bennem bujkál, az elmondottakból több mindent le tudok szűrni. Például azt, hogy ha egy gyerek iskolás koráig csak egy nyelven kommunikál, az idegen nyelvet anyanyelvéhez fogja viszonyítani, és tudatos tanulás útján sajátítja el. Persze, ezzel a válasszal még mindig nem értem be, hisz azt is tudni szerettem volna, megzavarja-e a gyerekek fejlődését a kétnyelvű környezet.
– Nem vettem észre semmilyen lelki zavart, hiperaktivitást – nyugtat meg Ági, aki pedagógusként a következetes nevelésben hisz. Otthon csakis magyarul beszélek a gyerekekkel. Ha valami nem jut eszükbe magyarul, vagy helytelenül mondják, mindig kijavítom őket. A két nyelvet kizárólag viccből szokták keverni. Egyébként pedig gond nélkül különbséget tesznek angolul és magyarul beszélő között.
És ha megkérdezem Frédéric-et?
Na, jó-jó, ez mind nagyon szép, mert a gyerekek szülei magyarok. Egyértelmű, hogy az angol környezet ellenére tisztában lesznek azzal, magyar az anyanyelvük. De mi lesz Tetsumaruval? Mivel ez a kérdés sem hagyott nyugodni, újabb alanyt kerítettem magamnak. Frédéric Guadeloupe-on született francia-kreol apától és magyar anyától. Miután tizenkét éves koráig a szigeten éltek, francia környezet vette őt körül, főleg franciául kommunikált.
– Három nyelven is beszélek, franciául, kreolul és angolul. Sajnos, magyarul csak egy-két szót ismerek – vallja be a férfi. Hogy melyiket nevezném anyanyelvemnek? Egyértelműen a franciát.
Végre egy olyan válasz, ami közelebb vihet az egyenlet megoldásához. Édes anyanyelvünkre nem mindig édesanyánk tanít meg. Frédéric ugyanis nemcsak francia környezetbe született, de ott is nőtt fel. A családban és barátaival franciául beszélt. Franciául végezte az iskolát is. A francia és a kreol kultúra mellett a magyar még otthon is háttérbe szorult. Mindebből arra jutok, hogy Tetsumaru helyzete elég komplikált. Nála továbbra is több esélyes, felnőttként mit nevez meg fő nyelvének. Mindkét szülő más nyelven beszél hozzá, ugyanakkor a többségi környezete magyar. És mivel a család Magyarországon marad, ez csak dominánsabb lesz. Főleg, ha szülei esetleg magyar iskolába íratják be.
Szakembert szeretnék kérni
Miután hirtelenjében három esetet is körüljártam, de mérget semmire nem vennék, megkerestem egy szakembert. Dr. Fejér Katalin pszichiáter szakorvos személyesen is megfigyelhette családjában, mi történik, ha egy gyerek kétnyelvű környezetbe kerül. Véleménye szerint, míg az anyanyelvén írni, olvasni tudó gyerek anyanyelvéhez viszonyítja az idegen nyelvet, addig a többnyelvűségbe születő párhuzamosan tanulja a nyelveket, és nem tesz különbséget. Ha többnyelvű környezetben felnövő gyermek a korosztályához képest néha később is kezd el kommunikálni, később hamar behozza társait. Számára sokkal inkább az okoz majd nehézséget, hogy az általa elsajátított nyelveken helyesen tanuljon meg írni és olvasni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, a gyermek nyelvi identitását több tényező fogja meghatározni. Egyrészt az, hogy a szülők következetesen foglalkoznak-e a gyerekkel saját nyelvükön, másrészt, hogy a gyermek milyen nyelven kommunikál saját korcsoportjában, ahol a legtöbb időt tölti, és ahol szocializálódik. Vagyis ez számomra azt jelenti, Tetsumaru akár még magyarnak is vallhatja magát néhány év múlva.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: