1.0pamlaghttps://pamlag.cafeblog.hupamlaghttps://pamlag.cafeblog.hu/author/pamlag/<p style="text-align: justify"><strong>Az megvan, hogy hétfő reggel mindenki morcos? Az igazi kérdés viszont az, magyar mentalitásról van szó vagy általános emberi vonás?</strong></p> <p style="text-align: justify">Vasárnap este  már összeszorul a gyomrod, és nagy sóhajok közepette hajtod álomra fejed: bár másnap is szabadnap lenne! Na de nem így van! Ezért amikor hétfő reggel felébredsz, úgy érzed, mintha az éjjeli rémálmod folytatódna. Hirtelen közvélemény-kutatásunk eredménye, hogy többségében  vannak azok, akiket elkeserít az újabb munkahét első napja. De akadnak olyanok is (persze zömmel azok, akiknek a munka szinte hobbi), akik szívesen ugranak fejest a hétfő reggelbe. Akárhogy is van, csupán hozzáállás kérdése, milyenné varázsolod a hétfőt. Mert a tradicionálisan utált nap akár emlékezetes és örömteli is lehet. Ez is többnyire rajtad múlik.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://pamlag.cafeblog.hu/2016/05/31/utalom-a-hetfot-magyar-mentalitas/garfield_i_hate_mondays_by_ishizusv/" rel="attachment wp-att-705"><img class="alignnone size-medium wp-image-705" src="https://pamlag.cafeblog.hu/files/2016/05/garfield_i_hate_mondays_by_ishizusv-300x225.jpg" alt="garfield_i_hate_mondays_by_ishizusv" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify">Tegyük fel, hogy végül is úgy döntesz, hétfőn csak azért is happy leszel. Bár nem álmaid munkáját végzed, és a fizu béka feneke alatt, nem hagyod magad. Ha a fene fenét eszik is, jó lesz a kedved. (Hadd rökönyödjenek meg a kollégák!) Hallottál és olvastál már olyan technikákról, amelyekkel spannolhatod magad. Most azt gondolod, itt az idő, hogy te is kipróbáld. Ezért arcmosás után a <a href="https://youtu.be/pfxB5ut-KTs?t=17">tükörbe nézel</a>, elmosolyodsz, és mondogatni kezded: ma csodálatos napom van, tele van meglepetéssel, örömmel. Eleinte azon kuncogsz, mennyire irreális, amit csinálsz, de később már azért húzódik mosolyra a szád, mert kezded elhinni azt, amit önmagadnak ismételgetsz.</p> <p style="text-align: center"><a href="https://pamlag.cafeblog.hu/2016/05/31/utalom-a-hetfot-magyar-mentalitas/pretty-woman-635258_960_720/" rel="attachment wp-att-707"><img class="alignnone size-medium wp-image-707" src="https://pamlag.cafeblog.hu/files/2016/05/pretty-woman-635258_960_720-300x200.jpg" alt="pretty-woman-635258_960_720" width="300" height="200" /></a></p> <p style="text-align: justify">Majd miután a készülődéssel végzel, és kiteszed a lábad az utcára, az első pillanatban azon kapod magad: jé, ez működik. Süt a nap, kellemes a séta a villamoshoz. Igen ám, de a megállóban már tömeg fogad. Fel sem fogod, mégis különös, ideges vibrálást érzékelsz utastársaid felől. És ez a vibrálás fokozatosan olyan megnyilvánulásokban manifesztálódik, mint a rosszalló pillantások, a lekonyuló szájszélek, a felfortyanások... Mi történik itt? Kérdezed magadtól. De a választ valójában már ismered. Az emberek idegesek. Nyugalmad kezd odalenni. Lassan átitatódsz a negatív hullámokkal. És abban minutumban felszáll egy család a hangosabbik fajtából. A gyerekek üvöltenek, a szülőket nem érdekli, a babakocsit a lábadra tolják, és áthúzzák rajtad az eladásra szánt zoknikkal megtömött banyatankot is. Ennek ellenére még tartod magad, hisz megfogadtad, ma van életed leggyönyörűbb hétfője. </p> <p style="text-align: center"><a href="https://pamlag.cafeblog.hu/2016/05/31/utalom-a-hetfot-magyar-mentalitas/metro/" rel="attachment wp-att-709"><img class="alignnone size-medium wp-image-709" src="https://pamlag.cafeblog.hu/files/2016/05/metro-300x225.gif" alt="metro" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify">Csakhogy még pár megálló, és tovább kapod a kártékony impulzusokat. A másik utastárs lökdös, miközben ismerősének azt ismételgeti idegesen, a villamos miért nem indul már tovább. Közben megrökönyödve hallgatod a villamosvezetőt, aki a hétfőt utálók táborába tartozik: nem kéne elállni az ajtóból? Csupán ennyi a hozzáfűzni valója, ahhoz, hogy az utasok akkor is fel szeretnének furakodni a dugig telt szerelvénybe, amikor az ajtók záródnak? Hát hol itt a kedvesség? Sehol! És már azon gondolkodsz, mennyivel kellemesebb lenne, ha azzal az energiával, amit az utálkozásra fordítasz, inkább abba fektetnéd, hogy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wk0PUa7rMXg">mosolygós és vidám legyél</a>. Ezt a megvilágosodásodat szívesen elmondanád a villamosvezetőnek és a munkába igyekvőknek is. Ha tehetnéd. De mivel nem teheted, gondolatban önmagaddal folytatsz diskurzust. Ez a pocsék hozzáállás tipikusan magyar történet vagy a világ többi pontján is ugyanígy működik? Mondja meg valaki!</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Írta: Födő Tamás</p>rich