Hír vagy nem hír? Ez itt a kérdés!
Merthogy ömlenek ránk az információk, és ami ránk zúdul, abból nehéz kiválasztani, mi a fontos, és mi nem az. De mire eldönthetnénk, hogy bizonyos hír valóban releváns-e számunkra, addigra frissül az online hírportál, és már egy következő főcím jelenik meg. A hírműsorokban pedig újabb szenzációs hírt hallhatunk, újabb exkluzív interjút láthatunk.
Elhagyott csomag… Bomba… Lezárták… Terror… Elhunyt… Megszűnik… Bevezetik… Kilép… Csökken… Nőtt… Leminősítették… Megzsarolták… Hazudik… Nem hazudik… Uszítás… Félelem… Tüntetés…Válság… Háború… Nukleáris… Klíma… Szavazz… Ne szavazz…
És a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Ezt a verklit tekerik a fülünkbe nap mint nap, és már el sem gondolkodunk azon, hogy az apró betűs, félreeső, néhány soros hírnek van-e értéke, vagy annak, amit folyamatosan az arcunkba nyomnak. Egyáltalán létezik-e még igazi hír és igazi hírérték? Megismerhetjük-e a valóságot? Választhatunk-e, dönthetünk-e? Vagy “valakik” eleve irányítani próbálják figyelmünket, megítélésünket, reakciónkat, viselkedésünket, és ezzel együtt tetteinket?
Ami pedig ugyanilyen lényeges kérdés az az, hogy van-e még ingerküszöbünk? Emlékezünk-e még, ki hunyt el tegnap? Tanulunk-e abból, ami máshol történt? Elhisszük-e, velünk is megeshet ugyanez? Érzékeljük-e, hogy mi a valóság? Vagy a legtöbben továbbgörgetnek, és már keresik is az újdonságot, mert ami 5 perccel ezelőtt történt, érdektelen, unalmas, nem rá tartozik?
Ez egy öngerjesztő spirál. Minél több szemetet öntenek ránk, annál többet szeretnénk a nyakunkba kapni, ezért még több szemetet kell termelni, hogy igényeinket kielégítsék…
Egy hatásos ellenszer azonban biztosan van: legalább néhány napig böjtöljünk. Ne kapcsoljuk be a tévét, a rádiót, ne olvassunk híroldalakat laptopon, vagy mobilon utazás közben! Zárjuk el a csapot! Talán azt követően újra működni kezdenek érzékszerveink. Újra látunk, hallunk, érzünk, gondolunk és gondolkodunk…
Írta: Födő Tamás
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: