Az megvan, hogy hétfő reggel mindenki morcos? Az igazi kérdés viszont az, magyar mentalitásról van szó vagy általános emberi vonás?
Vasárnap este már összeszorul a gyomrod, és nagy sóhajok közepette hajtod álomra fejed: bár másnap is szabadnap lenne! Na de nem így van! Ezért amikor hétfő reggel felébredsz, úgy érzed, mintha az éjjeli rémálmod folytatódna. Hirtelen közvélemény-kutatásunk eredménye, hogy többségében vannak azok, akiket elkeserít az újabb munkahét első napja. De akadnak olyanok is (persze zömmel azok, akiknek a munka szinte hobbi), akik szívesen ugranak fejest a hétfő reggelbe. Akárhogy is van, csupán hozzáállás kérdése, milyenné varázsolod a hétfőt. Mert a tradicionálisan utált nap akár emlékezetes és örömteli is lehet. Ez is többnyire rajtad múlik.
Tegyük fel, hogy végül is úgy döntesz, hétfőn csak azért is happy leszel. Bár nem álmaid munkáját végzed, és a fizu béka feneke alatt, nem hagyod magad. Ha a fene fenét eszik is, jó lesz a kedved. (Hadd rökönyödjenek meg a kollégák!) Hallottál és olvastál már olyan technikákról, amelyekkel spannolhatod magad. Most azt gondolod, itt az idő, hogy te is kipróbáld. Ezért arcmosás után a tükörbe nézel, elmosolyodsz, és mondogatni kezded: ma csodálatos napom van, tele van meglepetéssel, örömmel. Eleinte azon kuncogsz, mennyire irreális, amit csinálsz, de később már azért húzódik mosolyra a szád, mert kezded elhinni azt, amit önmagadnak ismételgetsz.
Majd miután a készülődéssel végzel, és kiteszed a lábad az utcára, az első pillanatban azon kapod magad: jé, ez működik. Süt a nap, kellemes a séta a villamoshoz. Igen ám, de a megállóban már tömeg fogad. Fel sem fogod, mégis különös, ideges vibrálást érzékelsz utastársaid felől. És ez a vibrálás fokozatosan olyan megnyilvánulásokban manifesztálódik, mint a rosszalló pillantások, a lekonyuló szájszélek, a felfortyanások… Mi történik itt? Kérdezed magadtól. De a választ valójában már ismered. Az emberek idegesek. Nyugalmad kezd odalenni. Lassan átitatódsz a negatív hullámokkal. És abban minutumban felszáll egy család a hangosabbik fajtából. A gyerekek üvöltenek, a szülőket nem érdekli, a babakocsit a lábadra tolják, és áthúzzák rajtad az eladásra szánt zoknikkal megtömött banyatankot is. Ennek ellenére még tartod magad, hisz megfogadtad, ma van életed leggyönyörűbb hétfője.
Csakhogy még pár megálló, és tovább kapod a kártékony impulzusokat. A másik utastárs lökdös, miközben ismerősének azt ismételgeti idegesen, a villamos miért nem indul már tovább. Közben megrökönyödve hallgatod a villamosvezetőt, aki a hétfőt utálók táborába tartozik: nem kéne elállni az ajtóból? Csupán ennyi a hozzáfűzni valója, ahhoz, hogy az utasok akkor is fel szeretnének furakodni a dugig telt szerelvénybe, amikor az ajtók záródnak? Hát hol itt a kedvesség? Sehol! És már azon gondolkodsz, mennyivel kellemesebb lenne, ha azzal az energiával, amit az utálkozásra fordítasz, inkább abba fektetnéd, hogy mosolygós és vidám legyél. Ezt a megvilágosodásodat szívesen elmondanád a villamosvezetőnek és a munkába igyekvőknek is. Ha tehetnéd. De mivel nem teheted, gondolatban önmagaddal folytatsz diskurzust. Ez a pocsék hozzáállás tipikusan magyar történet vagy a világ többi pontján is ugyanígy működik? Mondja meg valaki!
Írta: Födő Tamás
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: