Hurrá, végre van saját lakásom! – üvöltöd bele a vakvilágba. Azután az eksztatikus állapotból hamar visszaránt a valóság. Egy csomó mindent kell még intézni. Például végigjárni a szolgáltatókat, hogy a nevedre kerüljön a villany, víz, gáz.
Még kicsit jó ízűen nyammognál a tündérmesén, de a régi tulaj rád csörög, hogy másnap találkozzatok a lakásnál, mert átadja a kulcsokat, és végigjárja veled a szolgáltatókat. Mondjuk, ez a jobbik eset, mert legalább együttműködő, és nem kell napokig üldöznöd. Azt hiszed, gördülékeny lesz az átírás, de akkor elérkeztek az első állomáshoz.
Itt a kulcs
Megkapnád a kulcsokat, de kiderül, az előző tulaj a biztonság kedvéért még a munkahelyén hagyott egy pótkulcsot. Persze, te már mindent kifizettél, ezért úgy érzed, nincs egálban a dolog. Mivel általában jófej vagy, nem pattogsz e miatt a baki miatt, hanem megegyeztek abban, az utolsó kulcsot a postaládába dobja a feledékeny eladó. Mert egy újabb személyes találkozó összeszervezése már olyan lenne, mintha a 2024-es budapesti olimpiára készülnétek. Ennek a kis kitérőnek nem szabad kizökkentenie a teendők menetéből. Feltétlen olvassátok le együtt az órák állását, amit az átadás-átvételi jegyzőkönyvre is vezessetek fel. Majd következnek aláírások és tanúk. De sehol egy tanú. Jó hír viszont, hogy a közös képviselő szimpi, és még tanúzni is hajlandó. Ráadásul nincs tartozás a ház felé. Ha ez a rész pipa, jöhet a következő stáció.
Főgáz nem is gáz
Elrohantok együtt a Főgáz ügyfélszolgálatára. Miután megtaláljátok az objektumot, sorszámot húztok. Egész sokan vannak, de azért nem tűnik legyőzhetetlen akadálynak. Öreg nénik, idős bácsik és egy-két középkorú ügyfél a felhozatal. Fél óra után villog is a számod a kijelzőn. Csak nem egy betanuló ügyintézőhöz kerültél? De igen! Viszont kellemes meglepetés, hogy már képben van, mit kell csinálnia. Mögötte inkább csak felügyel a tapasztalt kolléga. És akkor elkérik az adásvételi szerződést, az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, az igazolványokat, meg a gázóra számát. Huhh, micsoda szerencse, azt pont lefotóztad a telóddal. Na de mi a helyzet, ha a többi szolgáltató is ezt fogja kérni? Ezzel majd utána foglalkozol, ha az aktuális szolgáltatóval végeztél. Amíg az adminisztráció folyik, belehallgathatsz a többi ügyfél-ügyintéző diskurzusba. Legalább addig is szórakoztatod magad annak a bácsikának a sztorijával, aki minden héten megjelenik, és a bírósági ügyét a Főgázzal szeretné elintéztetni.
Víz, víz, Díjbeszedő
Jobb kedvre derülve, mert az ügymenet halad, és a gázszámlák rendezve vannak, abban maradtok a régi tulajjal, hogy még visszamentek a kéróhoz, hogy lekapjátok a többi mérőórát. Utána irány a víz. A víz? Azt meg hol kell intézni? Valaki szerint a Vízműveknél, más viszont azt mondta, a Díjbeszedő is elintézi. Hát akkor próbáljuk meg az utóbbinál! És bingó. Még kisebb ügyféltér, még több ügyintéző. Az ebédidő azonban lassan közeleg. Csak nehogy akkor húzza le mindenki a redőnyt, amikor sorra kerülnétek. Persze, ez csak a te félelmeid kivetülése, mert nem rohan el minden kolléga ebédidőben. Ez szolgáltató, nem önkormányzat! Miután újabb fél órát várakozol, végre téged szólítanak. Egyébként a vízóra számát hiába fényképezted, itt nem kérik. Szükség van viszont a szokásos iratokra. Úgy húszpercnyi piszmogás után kihívják a főnököt. A bajszos férfiember épp majszolgat valamit, de készségesen leokézza az ügyeteket. Már csak a régi tulajnak kell egyenlítenie a pénztárban a fennmaradt tartozását. Készen vagytok? Dehogy! Előttetek az Elmű!
Áram van, minden van
Már egy fél napja lótsz-futsz az újdonsült lakásodért. Energiád és türelmed percről percre fogy. De te sosem adod fel, ezért látványosan robbansz be az Elektromos Művek ügyfélszolgálatára. Rutinszerűen vágódsz a sorszámosztó automatához, amikor egy kihelyezett ügyintéző megböki a hátad, és rákérdez, ugyan mi járatban. Mert ha ilyen és ilyen ügyet szeretnél intézni, állj szépen a sorszámhúzó sor végére. Ellenben, ha átíratni szeretnél, mint új tulaj, soron kívül mehetsz a pulthoz, miután kitöltöttél néhány nyomtatványt. Ez nem lehet igaz, már megint tanú kell? Oké, eléred, hogy elég egy tanú is, kettőt már lehetetlen összeszedni. Végül is minden adatot megadtál, a nyomtatványok készen vannak, leadod a pultnál. Körülötted bolondok háza, az ügyintézőt jobbról-balról nyúzzák, ő is felpörögve válaszol. Neked is: ugyan már, a régi tulaj tényleg most szeretnél rendezni a tartozását? Felőle rendezheti itt is, de akkor kábé két órát minimum várnunk kell. Vagy a nyomtatványra ráírjuk az ő lakcímét, amire kiküldik az elszámolást, amit majd szépen elutal. Na, vajon melyiket választjuk? Naná, hogy a második opciót. Szupi, akkor a régi tulaj végre le is léphet, de neked még maradnod kell. A pult ugyanis kizárólag az ügyintézést előkészítő ügyintézést szolgálja. Onnan a papírokat még beviszik a valódi ügyintézésre. Te csak várj nyugodtan. Majd szólítanak. És mivel te tényleg sosem adod fel, kivárod azt az újabb húsz percet, amíg az adminisztráció megtörténik. Juppi, itt a vége, fuss el véle. Csakhogy az önkormányzat még hátra van.
Végső állomás neve önkori
Az önkormányzat már fel sem borzolja az idegeidet. Addigra szinte katatón állapotba kerültél, minden mindegy alapon várakozol, hogy sorra kerülj. Be szeretnél jelentkezni a lakcímre. Amúgy is hálát rebeghetsz azért, mert aznap tovább van nyitva az ügyfélszolgálati iroda. Ehhez képest felüdülés, hogy hamar odakerülsz egy kedves asszonysághoz, aki rövid utánajárással kideríti, arra a címre még sosem jelentkezett be senki. Ezért most tuti nem kapsz új lakcímkártyát, viszont kérvényezheted, hogy téged jelentsenek be elsőként. Ugye, milyen kellemes érzés? Hát persze, hogy az. Már csak néhány nap, és a lakcímkártya is meglesz, amiért visszafáradhatsz az önkormányzathoz. És te örömmel mész majd vissza, mert belegondolsz, hosszú évekig biztosan nem költözöl sehova. Egyszeri kálváriának meg nem is volt olyan nagy cucc ez az egész.
Írta: Födő Tamás
Bár minden ügyfélszolgálaton így mosolyognának
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: