Írta: Födő Tamás
Biztos, hogy annyira szuper párkapcsolatban élni? Ha erről a témáról van szó, általában a szingli nők párkeresési kálváriájáról olvashatunk. Néha a férfiakéról is. Hosszasan boncolgatjuk, mi az oka a szingliségnek és a folyamatos sikertelenségnek. De arról ritkábban beszélünk, miért maradnak együtt emberek annak ellenére, hogy kapcsolatukon csak a válás segítene.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt társadalmi elvárás volt, hogy a házastársak életük végéig tartsanak ki egymás mellett. Az senkit nem érdekelt, boldogok-e. Csak a látszat számított, és a legrosszabb házasságban is az idilli pár szerepét játszották a nagyközönség felé. Nem is meglepő, hogy férj és feleség néha csak a halálos ágyán merte megvallani egymásnak, mindig is boldogtalan volt. Csak az agónia pillanatában mertek önmaguk lenni és merték végre kimondani, legalább az utolsó percekben hagyják egymást békén.
A 21. században sem tűntek el az ilyen holtodiglan kapcsolatok. Elég csak néha figyelni a köztereken, piacokon, kínai étkezdékben. Találkozhatunk olyan idős házastársakkal, akik feltűnően mennek egymás idegeire. Ezeknek a játszmáknak bevett szerepei, kellékei és szöveges részei vannak. Kabaréba illő jelenet például az is, amikor a feleség csak mondja-mondja-mondja a magáét, a férjnek pedig a szavát sem hallani. Az asszony rendeli meg az olcsó étkezdei menüt az urának, miközben Rózsikáról mesél, aki szintén szereti a kínait, amiből rögtön következik Irénke sztorija, aki sosem veszi fel a telefont, és még el sem halt a levegőben Irénke neve, a feleség már arról panaszkodik urának, a Lajoséknak bezzeg futja a nyugdíjból Balatonra utazni. A férj eközben hallgat és újságot olvas a kihűlő szecsuáni csirke fölött, és még csak hümmögésre sem méltatja neje kérdéseit. Mintha két idegen véletlenül került volna egy asztalhoz.
Az ilyen kapcsolatok mögött olykor önös érdekek húzódhatnak, mint az anyagi kiszolgáltatottság. Gyakran viszont egy betegessé fokozódó szimbiózis lapul a felszín alatt, amelyet egymás érzelmi fojtogatása tart életben. Az ilyen kapcsolatok valószínűleg már eleve defektesen indultak. A felek vagy nem voltak egészséges, kiegyensúlyozott személyiségek, vagy egy külső kényszer hatására (ami leggyakrabban társadalmi elvárás) lassan belesüllyedtek egy játszmába, és már fel sem fogják, hogy az egy játszma, de nem kapcsolat. Férj és feleség függővé vált. Egymás energiáit szívják vámpír módjára, amitől ugyan szenvednek, de legalább életben vannak. És minél régebben élnek együtt, annál kevésbé segíthet rajtuk párterápia, pszichológus, életvezetési tanácsadó vagy spirituális tanító. Saját zárt világuk rabjai és áldozatai maradnak mindaddig, amíg önmaguk fel nem ismerik helyzetük torzságát és személyiségük sérüléseit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: