„Cowboy lett belőlem”

Írta: Flick Zsuzsanna

Beszélgetés egy magyar fiúval, aki lasszóval keresi a kenyerét

Őrületes a hangulat a cseppnyi lelátón :a facölöpökből épített karámot mindenki a legjobban akarja látni. Körben szalmabálák, gyerekek bukdácsolnak szanaszét,és lócitrom szaga száll szerteszét.

A színes ruhába öltözött showman és segédje már bent van az arénában, és indul is a következő szám: A bikalovas előtt kivágódik az ajtó , egekbe rúg alatta az állat, és azon izgulunk, kibírja rajta vajon 8 mp-ig? Ennyi időt kellene a bikán eltölteni a rider-nek, hogy pontozható legyen a műsorszám.

A nyíradonyi western-és rodeo-show magával ragadó, izgalmas és változatos programján találkoztam Pénzes Róberttel, aki magyar létére igazi marhaterelő cowboy lett, ide csupán szórakozni jár már.

Marha befogása és leválasztása lasszóval

„Alig tudtam még lovagolni, amikor elhatároztam, hogy szeretnék megtanulni és érteni a lovak nyelvén. Filmekben, könyvekben már olvastam, milyen óriási élmény, ha szavak nélkül, a gondolataimmal kapcsolódok össze a lóval, és aztán azt csinálja, amit szeretnék. Itthon nem tudtam kitől tanulni, ezért írtam az amerikai híres lótartó farmoknak, hogy fogadják el a munkámat – cserébe a tanításomért”.

-Úgy tudom, ötven megírt levélre egyetlen választ kaptál. És nemsokára már utaztál is. Nem volt ez vakmerőség így utólag?

„Valóban bátorság volt, de akihez eljutottam, mindennél többet ért. Martin Black válaszolt, aki szakmájában a legjobb, Kanadában 5 generációs cowboy, tehát a déd-és ükapja is western lovas volt. Így Alberta tartományban egy 1000 hektáros farmra kerültem, ahol a feladatom 300 marha és 80 ló ellátása volt.”

Végtelen területek lóháton Kanadában

Meghatározott a forgatókönyv a marhák befogásakor

-Ilyen munkára gondoltál, amikor felszálltál a repülőre?

„Igen, erre sok ember vágyik, hogy csak a ló és ő legyen. Ott nincsenek zavaró dolgok: nincs internet, autódudálás, szmog, kapkodás. A munkám abból állt, hogy a szabadon élő vad lovakat betereljük a karámba és belovagoljuk őket. Ezek a lovak előtte csak vadakat és marhákat láttak, – még embert sem. Így nem lehet eladni őket. Két-három héten keresztül napi két órát lovagoljuk a betörendő állatokat , miközben rúgnak, harapnak,taposnak, de végül megtanulják elviselni a hámot, nyerget és a lovast is.”

-Miben más a kinti lótartás, mint amit itthon láttál?

„ A vadlovak kint élnek a pusztán, a csikók emberi segítség nélkül jönnek a világra. A vadonból két évesen lasszóval leválasztják őket és ekkor jön a belovaglás. Itthon háziállat a ló, ott pedig hatalmas méretű vad állatok. Ott a munkaeszköz a lasszó, ezzel nemcsak a lovakat hanem a marhákat is irányítjuk és ugyanúgy befogjuk ha szükséges. Ebből alakult ki az egyre divatosabb cuttingolás, ami versenyszerű marhaterelést jelent. Épp ez következik most itt is, a Debrecen melletti magyar rodeo versenyen.”

-Érzem, hogy nagyon megfogott ez a cowboy világ, mégis hazatértél. Mi ennek az oka?

„A gondolataimat a távolság és egyedüllét kicsiszolta, de nem a honvágy, hanem a szívem hozott haza. A következő marhaterelő lány aki fellép, a kedvesem, kétszeres magyar cutting bajnok. Miatta vagyok itt, és neki köszönhetem ezt az óriási élményt is amit a lovakon keresztül ismertem meg.

Legalább ennyi tapasztalat kell, hogy cowboy legyen belőled