Recept nélkül is kiírhatjuk

A Pamlagon mi ugyebár írunk, (ön)publikálunk. Hozzánk közel álló témákat boncolunk és adunk magunkból egy gondolatnyi szeletet. Most kicsit az írott kommunikáció műfaja mögé néztünk, hogy milyen pozitívan is hathat az az alkotóra.

Hogyan mondjuk el?! Hát írva! Ez számunkra nem kérdés, mindannyiunkból ösztönösen tört elő a Pamlagon való önkifejezés, azaz az írás. Ahányan vagyunk annyi felől érkeztünk, és mást képviselünk, de egy közös bennünk, mégpedig az íráshoz fűződő vonzalom. Hiszen írni jó, megnyugtató, akár olvassa azt valaki, akár csak önmagunkat boldogítjuk vele. A blog felülete virtuális nyilvános naplónk , ahol az exhibicionizmusunkon túl, szeretjük kiadni mindazt, ami legbelül motoszkál. Ti elmélkedtetek már azon, hogy az olvasói élményen túl, miért is jó a másik oldalon lenni? Miért is jó írni? Nézzük csak…azaz olvassuk csak…

„Önismereti és társadalomismereti tréning. Filozófia, kreatív energiák szabadon engedése, vajúdás és szülés alkotása, szórakozás és szórakoztatás. De ha nagyon őszinte vagyok, akkor amellett, hogy szeretnék maradandót létrehozni és látni, másokat szórakoztat, amit írtam, van benne némi becsvágy is.” (Tamás)

Jobb kint, mint bent

„Írás közben teljesen kizárom a külvilágot, minden megszűnik létezni. Átlényegülök, önbeteljesítek, néha szenvedek, aztán megkönnyebbülök. A vége mindig boldogság. Adok-kapok.” (Gabi)

 Az írás csodálatos, felszabadító folyamat, egészen más, mint légiesen gondolkodni valamin. Amikor agyalunk, gondolataink keze-kuszán csapongnak, azonban ha egy témára fókuszálva, megpróbáljuk azokat leltározni és magunkból kiírni, akkor jobban szembesülünk az adott kérdéskörrel, és a hozzá fűződőd érzésünkkel. Az írás módszere képes olyan megfogalmazásra és a kifejezésre is, ami addig csak lappangott bennünk. Az írás annyit tesz, mintha magunkat olvasnánk. Olyan ez, mint a kimondott szó, ami ebben az esetben, akkor él igazán, ha kiírjuk, ami ujjunk vezényletével jön felszínre. Jobb esetben ez neme egy két perces elfoglaltságot jelent, ez idő alatt a jobb agyféltekénk még inkább aktivizálódik, hozzásegítve azokhoz az intuíciókhoz, amelyek eddig rejtve maradtak.

 
Intim nyilvánosság

Az írás az élőszóval szemben egy olyan közvetett kommunikáció, amely lehetőséget ad az átgondolt szövegalkotásra. Módunk van megtalálni gondolataink közléséhez a legmegfelelőbb formát, műfajt, hangnemet, és stílust. Az írás egy magányos foglalkozás, ettől intim és izgalmas, ami először csak a miénk, és amikor képesek vagyunk arra, hogy azt megosztani másokkal, akkor az már egy fejlődési folyamat. A blogírás a szubjektivitás különböző szintjén képes operálni, és alakítani a webnapló tartalmát. Egy ilyen internetes falfirkán kifejtett véleménnyilvánítás, élmény és tudásátadás is egyben. Olyan önkifejezés, amely árulkodik gazdája ízléséről, érdeklődési köréről. Ebben a saját térben szabadon megnyílhatunk, olyan akár egy ujjlenyomat, csak ránk jellemző.

Az alkotás teszi az embert emberré

 „ Legbensőbb gondolataim, érzéseim mezsgyéje, amikor bezárul a külvilág, és egy bensőséges, zárt világba kerülök . Vannak témák, melyeket ezáltal még inkább meg tudok élni. Számomra hab a tortán, hogy ha másoknak ezzel vihetek némi pluszt az életébe.” (Netty)

Az írás egy jelrendszer, amely a nyelv vizuális megjelenítésére szolgál. Az emberek valaha isteni ajándéknak tekintették. Az írás nem egyszerűen reprodukciója annak, ami bennünk van, hanem képes átstrukturálni gondolatainkat és élményeinket. Maga az írás cselekvése fikció, még akkor is, ha tényleg megtörtént eseményeket írunk le. Elsősorban magunknak írunk, aztán hogy ha azt megsemmisítjük vagy elrakjuk, netán kiposztoljuk, az a mi nyitottságunkon múlik. Nem feltétlen a végtermék a lényeg, hanem az írás folyamata, az önkifejezés kibontakozása.

„Azért szeretem, mert egy kicsit pszichológus lehetek, hallgatom mások történeteit, része leszek az életüknek egy kicsit. És csak kérdezek, de nem kell megoldásokat kínálnom, gyógyítanom. Ezáltal inkább én gyógyulok. Az írásnak a megelőző fázisát szeretem a legjobban, kikutatni, felkutatni, nyomozni, mint egy vadászkutya, Igazi kincsekre lehet lelni. Utána pedig mindezt tálalni, hogy más is úgy érezze, részt vett a nyomozásban.” (Heni)

 

Recept nélkül is kiírhatjuk

Az írás gyógyító hatása mindenkire érvényes lehet, nem kell ahhoz nyelvzsonglőrnek lenni, először csak játszunk el a gondolattal (mi is így kezdtük), hiszen írni mindenki tud. A megszerzett tapasztalataink további boncolgatásának legfőbb eszköze lehet a szövegírás, ami tisztává, harmonikussá teheti a szerzőjét. Az írás által jobban tudunk oldódni, lélekgyógyító erejének hála pedig immunaktivitásunkat is képes javítani. Egyes kutatások eredményei azt mutatták, hogy a rendszeres írásélmény hosszú távon testileg egészségesebbé, hangulatilag kiegyensúlyozottabbá teszi azokat, akik ezt gyakorta űzik. Az írás gyógyító ereje abban is rejlik, hogy ha megfogalmazzuk, és írásba öntjük érzéseinket és gondolatainkat akár napi szinten, akkor az egy idő után felszabadító, katartikus élményt nyújthat. A szövegalkotés tehát terápia is egyben, ugyanis kiváló feszültség levezető, amely érzelmileg képes feloldani az alkotóját.

„Tökéletesen feloldódok az írásban, megszűnik bennem a feszültség, a stressz és az agresszió, a múltfeldolgozás kiváló módja.” (Teri)

Az írás gyógyító hatása mindenkire érvényes lehet, nem kell ahhoz nyelvzsonglőrnek lenni, először csak játszunk el a gondolattal (mi is így kezdtük), hiszen írni mindenki tud. A megszerzett tapasztalataink további boncolgatásának legfőbb eszköze lehet a szövegírás, ami tisztává, harmonikussá teheti a szerzőjét. Az írás által jobban tudunk oldódni, lélekgyógyító erejének hála pedig immunaktivitásunkat is képes javítani. Egyes kutatások eredményei azt mutatták, hogy a rendszeres írásélmény hosszú távon testileg egészségesebbé, hangulatilag kiegyensúlyozottabbá teszi azokat, akik ezt gyakorta űzik. Az írás gyógyító ereje abban is rejlik, hogy ha megfogalmazzuk, és írásba öntjük érzéseinket és gondolatainkat akár napi szinten, akkor az egy idő után felszabadító, katartikus élményt nyújthat. A szövegalkotés tehát terápia is egyben, ugyanis kiváló feszültség levezető, amely érzelmileg képes feloldani az alkotóját.

„Az írás egyrészt terápia, az írás már egy lépés a probléma megoldása felé. Szuper önkifejezés, néha jobban megértetem magam így, harmadrészt pedig az újságírás, az meg az empátiás készségemnek a kiélése, szeretek más embereket megnyitni, történeteiket megérteni, kicsit átélni és leírni. Olyan, mint az olvasás, csak én végzem az alkotói tevékenységet is. „ (Andi)

Írta: Szigeti Anna / Netty