Írta: Födő Tamás
Márpedig a sztereotípiáknak van alapja.
Mellékutcában tartok a főút felé. Jobbos utca következik. Lassítás, körültekintés. Jobbról mocorog egy autó, még nem látni, ki ül a volánnál. Sebaj, neki van elsőbbsége. De miért fékez le? Szinte már megáll. Nem látja, hogy rá várok? Mégis észrevette. Befordul elém. Ilyen csigalassúságot! Jól van, nyugi, ráérek. Van még időm. A főúthoz érkezünk. Jobbra indexel. Oké, én balra megyek. Mindketten megállunk. Próbálok balra húzódni. Talán egyszerre tudunk kanyarodni két irányba. Meggondolta magát. Mégis balra megy? Tudja, mit akar?
Elindul balra. Kanyarodik a főútra. Úristen, mit csinál? Jobbról még jönnek. Huhh, a mindenit, ezt megúszta. Utána kanyarodom. Haladunk. Nem gyorsít. Négy sávos az út. Naná, hogy a belsőben marad. Hetvenes tábla következik. Még mindig ötvennel megy. Ezt nem hiszem el! Megmondjam, ki vezet? Fogadjunk!
Lassan átúszik a külső sávba. Hál istennek! De nem, mégsem! Ez az idióta két sávon megy. Normális? Ennek ki adott jogsit? Muszáj megelőznöm, mielőtt kihullik az összes hajam. Engem nem érdekel, ha szabálytalanul, akkor szabálytalanul előzöm meg. Végre nem jönnek szemből. Kicsit átlógok a szemközti sávba, de nem gond. Csak már legyek túl ezen a rémálmon. Mellé érek. Átnézek. Tudtam, tudtam, tudtam! Festett szőke, dauerolt haj. Szódásszifon szemüveg. Ráhajolva a kormányra. Szinte már hozzánőtt. Tanácstalan arckifejezés. Anyu??? Te kinek a kocsiját vezeted?
